A sátáni pálinka (semmiféle pálinkahungarikumnak nyoma sincs a Bibliában) szép új (magyar)világunk szómája, – Szalacsyra, drága Hajnóczyra, az én volt némettanáromra, a te második vagy szembe-szomszédodra gondolva is - segít a gondon.

Már egy köbcenti helyrebiccenti. Vagy rúgja inkább, hej! a fényes út melletti árokba, az önmagunk biológiai lényegével való katartikus szembesülés gödrébe bé. A pálinka falusi-, proli-, full urbánus hívei fején találják a szöget (őket meg nemes italuk) amikor azt egyenesen esszenciának tartják. Mert hogy az is. A pálinka a vegytiszta hedonizmus maga. Hamar, gyorsan dolcsevita, még egy korty öröm, kis vásárolt élvezet, ringasd el magad, tudod, ezt Te megérdemled!. A pálinkához nem kötődik szertartásszerű fogyasztás, kis mélázás, babrálás az ízekkel. Borozgatunk, sörözgetünk, de nem pálinkázgatunk, hanem bedobjuk, becsapjuk, lenyomjuk. Rövid ital – rövid élvezet. Ráadásul színtelen. Az érte megerőszakolt, rohasztással, főzéssel megölt gyümölcs legdrágább éke, a színe legfeljebb a negyedik felesét kanyarító ifjú szeme előtt megjelenő angelinajolie (ldmég szűzmária – valójában Virág Misi bácsi) bal szemében villan fel, ha perchősünk bátran szájbacsókolja. Virág Misi bácsi már tudja, hogy költőnk kellő élettapasztalat híján gondolhatta csak, hogy a csókok íze hol méz, hol áfonya. Hol törköly?

Anda Zsófia

Magyar vagyok tehát iszom

Magyarországon halnak meg a legtöbben alkohol okozta „betegségben”. Mi egy ilyen nemzet vagyunk. Iszunk mert kell, mert jó. Így szocializálódott az ország. Ezért én sem akarok kilógni, csatlakozom a statisztikákhoz, közösséget vállalok ebben a nemzeti összefogásban. Meg amúgy is ki akarna rákban vagy agyvérzésben elpatkolni, az szesznek minden cseppjét élvezed, a sugárkezelést meg a szívrohamot már kevésbé. Érdemes lenne megvizsgálni az okát, hogy miért iszunk ennyit itt, Európa közepén. Talán a történelmünk adhat rá magyarázatot, az évszázadokon keresztüli szenvedés, balfaszkodás, vagy csak a domborzati viszonyok, ami miatt sok a borunk. Pár éve Olaszországban dolgoztam és munka után gyakran ittunk magyarok, amit az olasz kollegák nem értettek, és furcsállták a szeszelés gyakoriságát illetve mennyiségét. Többször meg kérdezték, hogy miért iszunk ilyen sokat? Erre mit válaszoljak? Csak úgy mert jó, mert kell. De mi az, hogy kell? A napunk fénypontja volt, amikor a kurva szar meló után legurítottunk „pár” isteni hideg sört. Ez volt a mi okunk, és ez még sok százezer emberé itthon. Szar az élet szar a meló, dobjuk fel egy kis folyadékkal, hej! Viszont a nagy átlag „alkoholista” azért iszik mert az neki a boldogság, amikor részeg és nem tud magáról neki az a világ, ott érzi magát igazán jól, ezért nem is törekszik a kijózanodásra, ami egy rendkívül fájdalmas folyamat, utálom. Én nem ítélem el őket, ez is egy életforma.

Mit gondolhat rólunk Európa? Elkönyveltek minket alkoholista országnak? Szarjál rá, inkább igyál egyet és majd jobb lesz. A világ drogozik, nekik az a mentsváruk, nem jobbak nálunk. Nálunk olcsó a pia, 1000 Ft alatt is bebaszhatsz, viszont drogtól 1000 alatt nem fogsz repülni.

Aki antialkoholista az drogozik vagy hazudós képmutatós, vagy olyan, mint a konzerv, elvan a saját levében. na puszi

Boda Zsolt