25

Amikor ezt a képet megláttam, egyből a Szárnyas fejvadász nyitójeleneti és a hatalmas piramisszerű építmények, illetve a 2001 Űrodüsszeia világos, néma űrhajóbelsői. Aztán eszembe jutott, hogy vannak azok a filmek amik után remeg a lábad a moziból kilépve, vagy fennakad az állad, azonnal újra akarod nézni, egyszeri nézés után tudod ez A FILM számodra. Nekem is vannak ilyen filmek. Amikor megnéztem az Apokalipszis mostot el sem akartam hinni, hogy még élek, úgy érzetem magam mintha már nem is lennék, annyira nyomasztó és realisztikus, hogy totál rosszul lettem. Hála istennek hogy nem egy moziban néztem meg. A film maga eszméletlen, de állítom az emberek nagy része soha nem akarja többé látni, aki meg mégis az különösen perverz. Aztán ott vannak, az igazán macsó filmek amiket Guy Ritchie csinál. Annyira férfias filmek, hogy néha már úgy érzem egy-egy jelenetnél fel kell álljak a székből és szét kell üssek valamit. A Ravasz az agy és két füstölgő puskacső bulijelenetét pedig egyszer úgyis megcsinálom a haverjaimmal. És bár olyan kemény lehetnék mint Brad Pitt a Blöffben. Vagy a hasonlóan macsó filmek a gengszterfilmek. Itt persze azt várnánk, hogy a nagy klasszikusok, mint a Keresztapa trilógia vagy a Casino. De nem. Nálam a Tégla a nyerő toronymagasan. Szerintem nem kell nagyon magyarázni, Jack Nicolson, Leo DiCaprio és Matt Daemon, a sztori és a zene. Persze más is gyakorol rám hatást nem csak a csöcsök, seggek, fegyverek, vér és zene. Ott van példának okáért a Donnie Darko ami minden idők top 10-es listáján nálam az első háromban van. Szinte az egész filmet fel tudnám sorolni, ha ki akarnék emelni valamit, de a Törpilla dialógus, a főcím és a film vége életem legfantasztikusabb filmes élménye volt azt hiszem. Nem mellesleg a Donnie Darko soundtrackje állat pont mint a Ravasz az agy és két füstölgő puskacsőé. De nem csak azért találták ki a filmet annak idején, hogy adrenalint termeljünk, vagy hogy filozofálgassunk és nem csak azért hogy háborús vagy társadalmi realizmusba fulladjunk. Az olyan pillanatokért, mint mikor a Forest Gumpban Forest kimegy a szerelme sírjához és elújságolja neki, hogy milyen okos a kisfiúk és te a vászon előtt nyeled a könnyeid fiú vagy vagy lány az mindegy, mert aki ezen nem hatódott meg az semmin sem. Vagy mikor a Remény rabjaiban a film végén kiszabadul Tim Robins és te együtt könnyebbülsz meg vele. Vagy amikor rájössz a Fight Club végén, hogy a szaros kis életed tükörképét nézted végig és borzadtál el rajta. Vagy amikor az Amerikai história X végén rájössz, ha egyszer belecsúszol valami szarba onnan már nincs kiút. Sorolhatnánk még a filmes tanításokat, de mindenkinek megvan a maga tanulság. Az viszont biztos, hogy a sok hulladék mozi közt mindig lapul egy-egy csoda, hisz alapvetően a mozi egy csoda.

Keresztény Ákos