25

Mennyé má a ……!!!

Lassan itt a tél, hullnak a levelek, haldoklik minden. Kopasz sivárság amerre a szem ellát. Születésnapom van, örülnöm kéne meg ünnepelni. De apa kikakilt mákos bejglije vagyok, egykedvűen ülök a kádba bedrogozva, részegen. Egy néma üresség, a forró víz lassan kihűl, vele együtt a testem is, fejem hátra hajtom, elfáradtam.

Valami változott. Hirtelen fény tör elő a sötétségből. Biztos nem a szesztől káprázik a szemem, a fűtől meg nem szoktam ekkorát haluzni. De lassan kezdem már érteni, hisz felvágtam az ereimet, vicces teljesen megfeledkeztem róla. Az élet, ahogy elhagyja a testem, talán az agyam próbálkozik még valamivel, fasz tudja. Az alagút végén ott a fény, egyre erősebb, bemegyek, mit veszíthetek, gondolom, más választásom amúgy sincs. Egy teremben találom magam, minden fényben úszik, az asztal mögött egy idős szakálas arc. Hol a picsába lehetek? Ez lehet az isten? Bimm!!! Az öreg akkorát lebaszott, hogy kettőt fordultam a levegőben. De hisz ki se mondtam. Azt tudtam, hogy isten nem ver bottal, de azt nem, hogy ilyen kurva erős bal horga van. Inkább befogom az agyam, mert a gondolataim bűnösek és nem akarom vele elásni a mennyei tartózkodásom.

Kitölt valamit egy feles pohárba, nekem adja. Mi ez? Meg kéne innom? Szesz, jó kis Mennyei manna mi? Hmm, jól kezdődik, ha folyamatosan részeg lehet itt fenn az ember az idők végezetéig, akkor ez tényleg csak a mennyország lehet. Lehúztam…..baszki..mindjárt összefosom magam ez nagyon szar, pont olyan volt, mint az életem, keserű, rövid. Kezdem jól érezni magam itt fenn. Csak ne bámulna ennyire a tata. Itatnak, nem fáj semmi, nem basztatnak a szüleim, a barátnőm sem kúr félre. Ez itt tényleg a paradicsom. Csak egy dolog nem hagy nyugodni. Bűnös életet éltem, jót nem igen cselekedtem. És ráadásul öngyilkos lettem. Ezek után, hogy kerülhettem ide? Valaki elbaszhatott valamit nagyon, na, nem mintha baj lenne, ezúton is csókoltatom. Hopp lendül megint az öreg karja, elhajolok, mert piszok erőset üt aggastyán létére. De nem akart megütni, csak megölelt, és a fülembe suttogott.

„Ez itt nem a mennyország pubi. Ezen a helyen dől el hová kerülsz. Nem elég hogy életed céltalan volt és bűnös, de még a megbánás parányi szikráját sem véltem felfedezni benned mikor szembesítettelek életeddel. Rajtad az Atyai pofonok sem segítenek, Lucifer ördögi valagát fogod nyaldosni az idők végezetéig. Pokolba veled.”

Boda Zsolt Boda Zsolt